Munkánk során főleg olyan volt állami gondozott családokkal vagyunk kapcsolatban, akik szabolcsi gyerekotthonból kerültek ki, és többnyire Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében, kis falvakban élnek. Ezek között az emberek között gyakori az alacsony iskolázottság, a szakmai végzettség hiánya, amelynek következtében nehezen találnak munkát. A lakhatásukhoz a gyerekotthonból való kikerülés után állami támogatást kapnak, azonban ennek összege nem teszi lehetővé, hogy olyan helyen vásároljanak maguknak lakást, ahol munkalehetőség is van. Így többszörösen nehezített a munka világába való beilleszkedés. Mivel nem családban nőnek fel, nem tanulnak meg olyan dolgokat ami a mindennapi életvezetéshez szükséges. Nem jártasak a családi gazdálkodásban, a gyermeknevelésben, háztartásvezetésben. Életvezetésükre jellemző a biztonság hiánya, könnyen elveszítik munkájukat, lakhatásukat, ezért fenyegeti gyermekeiket a családból való kiemelés veszélye. A társadalomban tapasztalható előítéletesség fokozottan érződik esetükben, hiszen nagyon magas a gondozottak között a roma származású gyermek. A családokat elsősorban képzéssel, mentorálással segítjük. Szeretnénk őket felvértezni a hiányzó ismeretekkel, támogatni akarjuk őket a mindennapi életben való eligazodásban. Segítjük őket, ha krízishelyzetbe kerülnek. Erős közösségi hálót akarunk köréjük szőni, amiben egymás támogatásának is szerepe van. Családi tábort és alkotótábort szervezünk, felkaroljuk a tehetséges gyermekeket, támogatást nyújtunk karácsonykor és tanévkezdéskor. Legfőbb célunk, hogy a gyermekek ne kerüljenek ki a vérszerinti családjukból, ők ne váljanak állami gondozottakká.