Azok az emberek akik állami gondozásban nőttek fel, sok tekintetben nagyon nehéz helyzetben vannak. Jellemzően nincs olyan családi háttér, ami a biztonságot jelenthetné. Amikor maguk is családot alapítanak, általában csak magukra számíthatnak. Nehéz megoldaniuk a lakhatásukat és az államtól kapott otthonteremtési támogatás gyakran zsákutcához vezet. A támogatás általában csupán arra elegendő, hogy a munkahelyektől távol eső településeken vegyenek maguknak telket, vagy házat. Így, bár lesz lakásuk, de nem vagy csak komoly áldozatok árán lesz munkahelyük. Például úgy, hogy az apuka messze a családjától vállal munkát, így heteket, akár hónapokat is távol van. Olyan is van, hogy idény munkákat vállalnak, ahol napról-napra megvan a betevő falat, azonban a tél mindig nehéz, akkor szinte egyáltalán nincs ilyen jellegű munka. Sokszor szinte lehetetlenné válik a megélhetésük. Mi általában ezen a ponton találkozunk velük. 

Az elmúlt években voltak olyan programunk is, aminek keretében több családot támogattunk abban, hogy új életet kezdjenek városi közegben. Volt közöttük olyan, akit a családja éjszaka tett utcára kisgyerekükkel és volt olyan anyuka is, aki három pici gyerekét nevelte egyedül egy lepusztult házban. A családoknak segíteni tudtunk abban, hogy az új helyen megoldott legyen a lakhatásuk, legyen munkájuk. Az első időben anyagilag is támogattuk a családokat, de fontos volt az is, hogy a beilleszkedésüket tudjuk segíteni. Ezek az események számunkra is sok tapasztalattal jártak. Nem mindenkit tudunk kiszakítani a környezetéből, és nem mindenki alkalmas rá, hogy egy teljesen más közegben kezdjen új életet. Ezért mi ott találkozunk ezekkel a családokkal, ahol éppen tartanak. Fizikailag, lelkileg, ismeretben. Mentorációs tevékenységünk sokrétű: van, akit munkához tudunk segíteni, van, akinek gyermeknevelési tanácsokat tudunk adni, van, akinek pénzügyi vagy adósság rendezéssel kapcsolatban tanácsolunk, van olyan, akit csak meghallgatunk. Sok családnál pedig mindezeket ötvözve jelenik meg.

Tovább…