A Tűzcsiholó Egyesület szíve, lelke, Illésné Áncsán Aranka fogalmazta meg három részben, hogy milyen érzések kavarognak egy ilyen körút során. 

Személyes Karácsonyi krónika – első rész

„Nyomom a gázt, süvít a szél, falja útját a négy kerék”

Sok jót tenni akaró ember vásárolta, csomagolta a majd kétszáz gyerek ajándékát. Többször fordult a mikrobusz, mire minden megérkezett Kecskemétre, aztán Tiszadobra. Rohanás a Metróba az élelmiszerekért, a cukorért éppen hétszer kellett fordulni a korlátozások miatt… 

Az adománybolt tüneményes dolgozói éppen 99 csomagot állítottak össze. Aztán elindultunk, falta útját a négy kerék…. Eső, hó, sár és sár mindenütt, de a kis lakásokban melegen duruzsoló kályhák, csillogó gyerekszemek, ölelések. Emlékezés…. az egykori otthonra, barátokra. Kis család egy pár négyzetméteres lakásban. Öten vannak a 20 négyzetméteren. 160 ezer forintot kér a főbérlő. Tudja, hogy roma családként három gyerekkel úgysem kapnak másutt helyet a városban. Okos, tisztelettudó, szép gyerekek, a legnagyobb is csak 8 éves. Ő vigyáz a kicsikre, míg a szülők haza érnek a munkából. Tudják a szülei, hogy nem jó ez így, hiszen ő még csak gyerek, nem lehet ekkora terhet rátenni… de dolgozni kell, fizetni az albérletet, rezsit, etetni kell a családot. Felhőtlen a boldogság a sok ajándék láttán. Köszönöm nektek, akik segítettetek, hogy enyém lehetett a csillogó szemek látványa!

Személyes Karácsonyi krónika – második rész

Sötét estéken haza érni, szortírozni, ellenőrizni a csomagokat, aztán korai kelés, gyors reggeli, csomagok bepakolása és jöhetnek a kilométerek, hagy süvítsen az a szél… Egyik családnál örül az ember szíve, mert megint sikerült kicsit előbbre lépni, megbirkózni a nehézségekkel, másutt szomorúság, mert nincs együtt a család, egyedüllét, betegség. Aztán megint öröm, mert ugyan keményen dolgozik a család minden munkaképes korú tagja, három műszakban, szinte alig látják egymást, mégis mindent előteremtenek, amire szükségük van. 

 És amilyen szeretettel szól az apuka a legkisebbhez, meg a korábban sok rosszat megélt párjához, hát az semmihez nem fogható. Sugárzik róluk az egymás iránti szeretet, még az én szívem is megmelegszik tőle. 

Aztán egy lakóotthon. Mindenki mosolyog, pedig csak egy emberhez jöttünk, de olyan, mintha az összes lakóhoz látogató érkezett volna. Együtt örülnek velünk. Nekünk is jól esik az örömük. Aztán jönnek a következő napok… Szép nagy család, kicsi ház, kedves arcok. A nagykorúsághoz közeli gyönyörű lányok. Udvariasok, bájosak. Arról mesélnek, hogy mit tanulnak, merre halad az életük. A kicsi házban gyakran összegyűlnek a környékbeliek, a hívő emberek Istent dicsérni. Aztán az a két tüneményes szőke kicsi lány! Otthon van a nagypapa, meg az apukájuk. Ők is az otthonban nőttek fel. De ez a két szépség már nem lesz állami gondozott, akkor sem, ha nehéz az élet! 

 A következő házban egykor fantasztikusan ügyes lovas fiú. Családja nélkül, egyedül, betegen… Nem könnyű megélni ezt a folyamatos érzelmi hullámvasutat… Nekem is fáj az ő magánya. Még szerencse, hogy a nap végén két fekete gyöngyszem ajándékának bontásában kell segíteni. Micsoda álomszép babaház! Köszönet érte. Ezért is! 

Személyes karácsonyi krónika – befejező rész

Minden évben van valami a karácsonyi körutazásainkon, ami mélyen beleég a lelkembe. Kisfiúként láttam utoljára, most fiatal férfiként jött felém. Jó volt megölelni ennyi év után. Az arcán legördülő könnycseppek fájdalma az én szemembe is könnyeket csalt. Tudom, az elmúlt évek nehézségei, rossz kitérői miatt volt… Talán kellett volna az útmutatás. Talán kellett volna egy ölelés. 

Tiszadobon sok olyan ember él a családjával, akik valamikor a gyermekotthonban nevelkedtek. Most testvérként együtt ünnepeltünk. Mint egy nagy család! 

De hiszen mi azok is vagyunk! 

 A régi gyerekek, nevelők, tanárok. Azt kérdeztem tőlük, hogy emlékeznek-e még a régi mesékre, amit fiatal felnőttként is csendben hallgattak a karácsony estéken? A kis gyufaárus lányra, a Boldog hercegre? Emlékeznek-e arra, hogy mindig a tanulás fontosságáról beszéltünk? Én emlékszem, hogy mindig azt mondtam nekik ilyenkor, hogy tudom, most fáj a lelkük, mert hiányzik a családjuk, hogy nem az édesapjukkal, édesanyjukkal ünnepelnek. Akkor azt mondtam, hogy az a jó, ha ez most fáj. Mert akkor tudni fogják, hogy mi az, amit nekik elő kell teremteniük. Egy olyan családot, ahol szeretve vannak a gyerekekeik, unokáik, szerelmük által. Jó volt látni azon az estén, hogy mindez megvalósulhatott. És persze azt is jó volt látni, ahogy egy-egy gyerek felsikoltott az örömtől az ajándéka láttán! 

Köszönöm nektek, hogy mindezt megélhettük! Megközelítőleg 4000 kilométeren vagyunk túl. 

Az adományok szállításán túl eljutottunk 99 családhoz és 199 gyermek álmait teljesítettük az adományozóink segítségével. Hála és köszönet a Market Építő Zrt, a Swietelsky Építő Kft, a Celanese Hungary Kft a HBM Kft, a Siemens Mobility Kft, az A-Híd Zrt, a Novopayment Kft, és az Erste Bank munkatársainak akik a csodálatos ajándékokat vásárolták, csomagolták a gyerekeknek olyan figyelemmel és szeretettel, mintha a saját gyermekeiknek vásárolták volna! 

 Sokan szívmelengető leveleket is írtak a gyerekeknek, amivel különösen nagy örömet okoztak! Köszönet a Gyaraki család minden tagjának, a Regiós gyönyörű játékokért! Köszönet a Legonak a szuper termékeikért! Köszönet Pici bácsinak, hogy idén is segítségünkre volt! Köszönet Turbuk Áginak a kitartó munkájáért! Hála és köszönet Prikidánovics Balázsnak a mindenféle jóért, Szabinak a fantasztikus ajándékdobozokért, amiben a Star Wars rajongóknak állított össze olyan legókat, amivel elbűvölte a srácokat, Kőtörő-Sleisz Annának, hogy mindig megpróbálja… ! 

Köszönet és hála holland barátainknak, akik segítségével 50 gyereknek jutott valami személyes ajándék, egy tanya tündér gyerekeinek! Köszönet Takács Gyöngyinek, valamikori kézis társamnak a kézimunkákért! Köszönet drága barátnőmnek, hogy helyettem megvásárolt egy csomagot és elvitte Mosonmagyaróvárra egy messzire költözött családunknak! Köszönet Kovács-Ángyán Verának, aki idén is megszervezte a gyűjtést! Köszönet a Fecske Adománybolt dolgozóinak, akik olyan lelkesek voltak, hogy a megfáradt emberbe is lelket öntöttek! Köszönet az Útilapu Hálózat magyar és külföldi önkénteseinek a remek programért, amivel még szuperebbé tették a tiszadobi esténket! Köszönet Simay Dórinak a finom kakaóért! Köszönet a követeinknek, Pánczél Csillának, Gubcsi Juditnak, Takách-Gregor Ágnesnek, Gyarakiné Szakály Dórának, Horváth Kávai Árpádnak, akik segítettek, hogy minél több emberhez eljusson a munkánk híre, és a sok-sok személyes adományozónak, akik pénzzel támogatták az élelmiszerek megvásárlását! Ebben a nehéz időszakban nagyon féltünk, hogy vajon tudunk-e minden családnak segíteni az ünnepek méltó megünneplésében. Szinte csoda számba ment, hogy nem is 85, hanem 99 családnak tudtunk vásárolni! Fantasztikus emberek vesznek bennünket körül. Köszönet az egyesületünk alapító tagjainak a munkájáért, Tibinek külön a szívhez szóló dalokért! Köszönet Oláh Ibolyának a mozgósításért, s hogy nem feled bennünket! Köszönet Lillának és Petinek a lovak, kutyák etetéséért, a meleg lakásért amivel a heti távollét után fogadtak bennünket! Köszönet Illés Lászlónak a baleset és morgásmentes 

vezetésért! Végül köszönet barátomnak és harcostársamnak, Bihari-Apáthy Juditnak, aki mellettem állt ebben a nagy menetben és dolgozott szakadatlanul! Hála nektek!