Az idei nyarat egy nagyon intenzív, érzelmekkel, gyönyörű alkotásokkal, izgalmas programokkal teli nemzetközi alkotótáborral zártuk. Talán egyetlen percet sem töltöttünk a tábor alatt úgy, hogy ne történt volna valami fontos, valami meghatározó. Nagyon szerettünk volna egy alkotótábort Tiszadobon, ahová ezer szállal kötődünk, ahol egy kicsit mindannyian ott hagytuk a szívünket, ha pár napot, vagy éveket töltöttünk is ott valamikor.  A helyi fiatal és idősebb alkotókban is megfogalmazódott ez az elhatározás, Dohos Lídia vezetésével. Igen ám, de erre már igazán nem volt pénzünk. 

És akkor jöttek évtizedes barátaink, az Útilapu Hálózat önkéntesei, akik egy szerencsés pályázat útján meg tudták teremteni a tábor hátterét és az egyesület ifi tagjait megmozgató remek programot is összehoztak. Csoda volt, ahogyan az Útilapu önkéntesei elvarázsolták a gyerekeket, fiatalokat.  Fiataljaink meghatározó barátságot kötöttek a kazah, üzbég, görög, jordán, marokkói, magyar fiatalokkal és elbűvölte őket a Lengyelországból kerékpárral érkező művész család is. Mindenki angol nyelven kommunikált, így az alkotás mellett a nyelvtanulás is fontos eleme volt a programnak. Jó volt megtapasztalni azt, hogy mindegy ki honnan jön, az a fontos, hogy jó ember tud-e lenni, képes-e arra, hogy elfogadjon, segítsen másokat? Az alkotók munkái láttán pedig csak ámultunk, bámultunk! Hihetetlenül gyönyörű alkotásokat láthattunk az utolsó napi kiállításon! Befejezésként a tábori közösség kreatív ötletelése és munkája nyomán elkészült a Fecske Adománybolt kültéri dekorációja is.  Ha a táborra gondolok, az Útilapu Hálózat Open doors programjának kis busza jut eszembe mindig, Az a vidám színekkel, csupa szív ötletekkel teli alkotás, aminek meghatározó eleme a béke jele. Béke és barátság. Ez legyen velünk!