E-mail cím

tuzcsiholoegyesulet@gmail.com

Telefonszám

+36 30 463 1634 +36 70 297 5482

Már nekünk is adhatod az 1%-od!

E-mail cím

tuzcsiholoegyesulet@gmail.com

Telefonszám

+36 30 463 1634
+36 70 297 5482

Családi tábor

Eltelt már pár nap a táborzárás óta, de még minden porcikámban bennem vannak azok az érzések, amiket a táborból hoztam magammal. Az ember azt gondolná, hogy a gyönyörű Balaton ölelésében, csodaszép időben, valódi barátok, szerető emberek között csak vidámság és öröm lehet az élet… Az idei tábor számomra  legkedvesebb emléke egy ölelés. Egy sokat bántott ember ölelése… egy olyan emberré, aki nem tűri, hogy hozzá érjenek. Napokkal az indulás után ért ez a megtiszteltetés… mert számomra az volt.

Csendes esti beszélgetéssel indultunk… Mindenki mesélt az életéről. Szomorú történetek, elhagyott csecsemők, korán meghalt szülők, bántalmazások, nehéz gyerekotthoni élet, aztán életkezdés a semmiből, harcok, kudarcok, kemény munka. Súlyos élethelyzetek, drámai hangok nélkül. Mintha természetes lenne, hogy az élet nehéz. Aztán a mondatok vége mégis mindig pozitív. Itt vagyunk, neveljük a gyerekeinket, szeretetben élünk.

A programok közül az egyik legkedveltebb a kalandparkban az óriás csúszás és a bobozás volt. A legfélénkebbek sem tudtak ellenállni a bobos száguldásnak és idén az óriás csúszást is sokan bevállalták. Balatonfűzfőn a kalandpark mellett van egy szuper játszótér is. Jó volt látni a három gyermekes anyukát, ahogyan itt is óriási türelemmel és szeretettel terelgette a gyermekeit.

Voltak persze komoly beszélgetések is, például a kamaszkori nevelési nehézségekről. Aranyos volt, ahogyan a két gyermekét egyedül nevelő apuka mondta, hogy nem érti, mi lett a lányokkal. A korábban szófogadó, csendes kislányok időnként olyan kitöréseket produkálnak, mint a legdurvább vulkán.  Na kérem, hát így van ez a kamaszkorban.  Szó esett a gyermekeket fenyegető digitális ártalmakról is, ami minden gyermeket fenyeget, jó ha ott van a szülő figyelme! Pálkuti Noéminek köszönjük szépen a két szuper foglalkozást!

Nagyon sok szó esik mindig közöttünk arról, hogy a gyermekek számára a tanulás mennyire fontos. Annak aki csak magára számíthat, egyetlen kitörési lehetőség, ha tanul, ha kihozza magából a legtöbbet. Éppen ezért a továbbtanulás kérdése is roppant fontos. A szülőknek tudatosan kell figyelnie erre. Barótfi Szabolcs, a Konnekt Egyesület önkéntese segített nekünk ebben eligazodni. Jó kis foglalkozás volt, hála és köszönet érte! Kedvenc történetem innen a három csudaszép kiscsajt nevelő szülők, ahol a kisiskolás lányoknak saját malackájuk, kiskacsájuk van, akiket maguk gondoznak nevelnek. Kevés az esélye, hogy állatgondozó válik belőlük,   de hogy felelősségvállalást, kitartást, szorgalmat tanulnak, az biztos.

Idén is elhajókáztunk Tihanyba, hogy megcsodáljuk az Apátságot, a gyönyörű kilátást, az ékszerdoboznyi kisvárost. Ettünk isteni finom pizzát, ittunk hideg limonádét. Jó volt látni a több mint húsz éve házas apukát, anyukát kézenfogva sétálni…. Szerintem immár felnőtt gyermekeiknek is példát adnak azzal, ahogyan szeretik egymást és kitartanak egymás mellett jóban-rosszban.

Tihany amúgy más miatt is emlékezetes marad számomra. Tihany és a Lina fagyizó. Sokan voltunk, de kigazdálkodtuk, hogy idén is tudjunk egy jót fagyizni, bármilyen brutálisak is az árak. Hosszan kígyózott a sor, de türelmes és kedves volt a kiszolgálás. Aztán kértem volna a számlát. Nézett rám a tulajdonos és azt mondta, váljék egészségünkre, nem kell fizetniük! … Hát mit mondjak, eldörzsöltem néhány könnycseppet. És nem a pénz miatt. Nem hittem el, hogy van ilyen… hogy csak úgy, mert látják a családokat, látják a munkánkat. És szeretnek bennünket. Szóval, nagyon jól esett.

Egy családunk óriási tragédiát élt meg az elmúlt hetekben. Nehezen mondtak igent a táborra, mert csak néhány hete történt a tragédia, de a gyermekeik miatt mégis igent mondtak. Köszönjük Németh Tímea gyászterapeutának, hogy szaktudásával igyekezett segítségünkre lenni!

Egy másik család a hétköznapokban alig-alig tud a gyermekeivel lenni. Őrült hajtásban élnek, nagy vállalkozást építettek fel, éjjel-nappal tartó munkával. Most épp nagyüzem van, de sikerült őket meggyőzni arról, hogy mennyire sokat jelent a gyermekeiknek az együtt töltött idő. Igaz, nem tudtak végig maradni, de az utolsó velünk töltött napon csak késő éjszaka indultak haza.

Vonattal utaztunk a táborba és vissza. Minden IC és a többi vonat is késett, mindent is lekéstünk. Az IC ezt követően plusz két órát állt is műszaki hiba miatt. A hat órás utat nyolc óra alatt tettük meg. A gyerekek hihetetlen türelemmel, fegyelmezetten viselkedtek. Büszke voltam rájuk, akárcsak a családokra! Már hat órája utaztunk. Én a szüleik nélkül velünk tartó három gyerek mellett ültem. Bandika rám nézett és mosolyogva levette a telefonja tokját. Mutatta, hogy oda rejtette a csopaki belépő karszalagja maradványait.  Elvitte emlékbe… Én is sok mindent viszek innen…. a szívemben.

Hálásan köszönünk a MOL-Új Európa Alapítványnak és minden egyéni támogatónak azt, hogy anyagilag is mellettünk álltak és támogatták, hogy ez a fantasztikus program létrejöhessen!

Illésné Áncsán Aranka