Csopaki családi tábor 2026

Balatoni táborunk krónikája Aranka tollából

„Láttad, adott nekem egy puszit?” – mondta büszke örömmel a kislány a tesójának. Nem él az apukájuk és úgy alakult az élet, hogy a nagyi neveli őket. Tudja ezt a munkatársunk is, aki még mindig öleli a kislányt… tele könnyel a szeme, mert eszébe jutnak a saját lánykái, akiknek minden nap kijut a puszikból és az ölelésből.

Családi táborunk Csopakon a napraforgókoszorú alatt átbújva kezdődött. Szerettük volna, ha egy más világba érkeztek volna a családok, maguk mögött hagyva a hétköznapok nehéz harcait, a szomorúságot. Nézzétek csak kedves olvasók a gyönyörű, felhőtlen mosolyt a gyermekarcokon, a boldogságot! Úgy gondolom, hogy a felnőttek szívében, lelkében tovább munkáltak az otthoni gondok, de a gyerekek boldog öröméhez nem férhetett kétség! Milyen csoda a Balaton, mennyi szépség vett bennünket körül!

Minden családi táborunk legfontosabb értéke, hogy a gyerekek a szüleikkel együtt szerezhetnek életre szóló élményeket. És valóban, ez az emlék örökké megmarad!

A bobozás például… száguldás a fürge kis kocsival! Mindenkinek fülig ért a szája… vagy örömében, vagy félelmében… Ibi például végig azt üvöltötte, hogy anyaaaaa, lassíííííts! Vagy a kötélcsúszda amihez ugyancsak szükség van a bátorságra! Milyen vicces, hogy az asszonykák lazán lecsúsztak, míg az apukák nagy része megfutamodott.

Voltunk egy hatalmas sétahajózáson is, a vízről is megcsodáltuk a tájat.

Egy kicsit visszaloptuk a régi tiszadobi emlékeket, mert volt egy nemzetközi estünk, amit Molly és Jacob, az amerikai egyetemisták tartottak. Köszönet nekik a finom amerikai kekszért, a tánctanításért és a képekért, amit a családokról készítettek!

Nagy Zoltán pénzügyi tanácsadó a tudatos családi gazdálkodásról beszélt nekünk, ami sok családot elgondolkoztatott. Sanyi például kiszámoltatta velem, hogy mennyi pénzt kell félretennie havonta, hogy jövőre finanszírozni tudják a családi üdülésüket. Nagy elhatározással utazott haza.

Balogh Tibi a család erejéről a szülők felelősségéről és az önismeretről osztott meg értékes gondolatokat a felnőttekkel. A festő program felnőttet és gyereket egyaránt nagyon megmozgatott. Fantasztikus művészi alkotások születtek.

Volt egy izgalmas beszélgetés a szülőkkel az egyesület jövőbeni terveiről, ami sokat segít nekünk a stratégiánk kialakításában.

Na és persze volt egy kis úszásoktatás is, remélem, hogy megmaradnak a mozdulatok és a gyakorlás majd meghozza az eredményt is!

Jó volt látni az öreg diákokat, a legrégebbiek közül, ahogyan Timi, Ibolya, Tibi, Laci emlékeztek a régi szép időkre, a mi Andrássy kastélyunkra, azokra az időkre, amikor még minden egyszerűbb volt. Tiszadob minden család életében egy meghatározó emlék. Beszéltünk arról is, hogy muszáj lesz idén megünnepelnünk, hogy 80 évvel ezelőtt elindult valami a gyermekek védelmének érdekében. Megszületett az ország első gyermekvárosa, a tiszadobi Gyermekváros! Szívünkben mindannyian annak az otthonnak a gyermekei vagyunk. Meg fogjuk ünnepelni! Figyeljétek a híreket, régi gyerekek!

Amikor a tábor végén a virágok alatt visszatértünk a való világba, tudtam, hogy a titkokat, bajokat nem sikerült maradéktalanul elfelejteni. De talán a jobb élet reménye megcsillant a Balaton vizén. És a gyerekek szemében! Csodálatosan tehetséges, érzékeny, kedves kis apróságok tették szebbé a napjainkat. Ők a reményeink!

Óriási köszönet mindenkinek, aki bármivel hozzájárult táborunkhoz! Külön köszönet Csörgits Andreának és Áncsán Ágnesnek az önkéntes munkájáért, munkatársaimnak, Juditnak, Szandinak és Dávidnak a szervezésben nyújtott segítségért és a jelenlétért! Köszönet Illés Lászlónak a sok száz levezetett kilométerért és a több száz liter kávéért! Köszönet Tóth Péternek, hogy lehetővé tette három kis tündérlány részvételét a táborban! Köszönet Gulácsi Zoltánnak, aki egy egész délelőtt ugráltatta a gyerekeket! Ez nagy dolog, mert addig a gyerekek ugráltatták a szüleiket! Szóval köszi az ugrálóvárért! Köszönet vendégeinknek, akik kíváncsiak voltak ránk és meglátogattak bennünket: Horváth Ildikónak és unokájának, Prisznyák Juditnak és dalos madárkájának!

Utolsó gondolatként álljon itt egy kislány gondolata: „Köszönjük szépen Ági néninek, hogy velünk volt! Most először éreztük valakinek a szeretetét a nagyin kívül.”